Komolyan nem hiszem el, mit össze nem szívunk ezzel a táppal...Még mindig nem érkezett meg, úgy kellett megint kérni a Katitól. Ma már az is elfiogyott, úgyhogy megpróbálok elmenni a budai depóshoz.

Volt is egy kis vitám, mind a depó koordinátorral, mind pedig a szállítóval, de hiába ugrálok, attól még nem varázsolódik ide a rendelésem.

Pedig próbálok rugalmas lenni, és kedvem is van ezzel foglalkozni, de úgy elég nehéz felelőséget vállalni vmiért, ha nem rajtam múlik. Persze más f*szával a csalánt...

Némi kavarás, és feszkózás után úgy néz ki holnap reggel jön az első adag MegaMenü, amit már depósként rendeltem. ;)

Már napokkal ezelőtt, teljes eksztázisban vártam az újabb vizslatúrát, aminek több oka is volt.

Egyrészt jó időt ígértek, és ha együtt tudunk menni kirándulni a kis családunkkal, akkor az nekem mindig öröm.

Másrészt tudtam, hogy a vizslafórumos ismerősökkel is össze fogok futni.

Harmadrészt pedig, Katáék is jöttek Pötyivel, ami külön öröm, mert sosem fogom tudni nekik eléggé megköszönni a Lilit.

Vmit a Lili is érzett, mert folyamatosan nyivákolt, és nem akart lenyugodni, hiába szóltunk rá. Aztán mikor megérkeztek értünk Katáék, és meglátta a Pötyit, hát akkor aztán alig lehetett megállítani. Egyből beugrott Pötyi mellé a csomagtartóba, és azzal a lendülettel tokától bokáig azonnal körbe is nyalta. Mindezt őrült farok és test csóválás közepette.

Pötyi ezt mérsékelt lelkesedéssel tűrte, hörögve morgott a Lilire, hogy hagyja már békén, de Kata szerint ez csak hiszti volt, ugyanis még csak véletlenül sem kapott oda a Lilinek. :)

Pötyi amúgy a túra teljes időtartama alatt visszafogottan viselkedett, igazi öreg hölgyként, aki nem érti, hogy mit kell így ugrabugrálni. Ha más kutyák megkörnyékezték, azonnal elhajtotta őket (és szót is fogadtak neki), de ahogy Lili meghallotta, hogy vmilyen hangot kiad, odament hozzá (bárhol is volt) és jól körbenyalogatta. Ezt szintén nem tűrte jól Pötyike, de nem sok választása lévén hagyta. Nem akarom túl misztifikálni, de látszott, hogy köztük másmilyen a viszony. Nem állítom, hogy anya-lánya, de az tény, hogy Pöttyer sokkal több mindent (mondhatni mindent) elnézett a Lilinek, míg a többi kis bohócnak, kortól függetlenül, semmit.

Nagyon büszke voltam a kiskutyánkra, mert nagyon nagyon jól vislekedett. Szépen játszott, rohangált más kutyákkal, mindig megvárt minket, és  a sok inger ellenére is szófogadó volt.

Viszont volt egy nőci, akit majdnem kupán vágtam. Kb az első pihenőnél, elővett vmi szaros nápolyit vagy kekszet, és elkezdte etetni a kutyákat. Persze odamentem és szóltam neki, hogy a miénknek ne adjon. Erre olyan idióta dumával jött, hogy de hát ő csak azoknak a kutyáknak adott, akik éhesek voltak. Mondtam neki, hogy biztos lehet benne, hogy az enyém nem éhes, de még ha az is lenne, ne etesse, különben is allergiás. Erre azt bírta válaszolni, hogy hát nem mondta a kutya, hogy allergiás.. Hát azt hittem leverek neki egyet, minden önuralmamra szükség volt látszólagos higgadtságom megőrzése érdekében.

Fogok is írni a vizslatúrásoknak egy javaslatot, hogy foglaljuk már össze néhány pontban a kulturált vizslatúrázás szabályait. Aminek mondjuk a kezdő passzusa lehetne, hogy más kutyáját, a gazdi engedélye nélkül NEM etetem!

A 7 km az emelkedőknél nehezebben ment, de összességében kényelmes séta volt. Hazafelé pedig megálltunk a Daubnernél, és megajándékoztuk magunkat néhány szelet sütivel. :D

A Lili is kapott pár fincsi falatot, de ő csak otthon. Laci ugyanis vacsit főzött és jutott neki is egy két lepattanó. :)

Újra van telefonom!

A számom nem változott, de azért nagyon hálás lennék, ha az aki érintettnek érzi magát, átküldené a számát! :D

Előre is köszönöm!

Az előző hét izgalmai után a hétvége sem alakulhatott másképpen. :) A barátaink esüvőjére voltunk hivatalosak, ahol vééégre elkaptam a menyasszonyi csokrot! Nagyon örültem neki, és a Laci is, bár szegényemnek kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy hol landolt a csokor.

Már szombat reggel is nyűgösen kelt, de a nap folyamán egyre szarabbul lett. A levesnél már végleg feladta, és az étterem feletti szobában lepihent. Elég ha annyit mondok, őt is bedarálta a fosós vírus... :(

Lili már teljesen jól van, a harapásnak is alig van nyoma. Pénteken kimentünk a Ligetbe, de nem futottunk össze azzal a nővel. Viszont találkoztunk másokkal akik már ismerik őket, és hát mit mondjak nincs jó hírük. Állítólag sosem szól rá a nő a kutyára, és nem bír vele. Fasza.. (A fényképet és a számlát azóta a kutyás táskába bekészítve magunknál tartjuk.)

Viszont úgy érzem a Lilit lelkileg egyáltalán nem viselte meg az eset. Ennek nagyon örülök, nem örültem volna, ha egy ideges, félős kutya válik belőle, és hát az neki sem lett volna jó.

Engem jobban megviselt a dolog, a Lili egyetlen nyikkanására is a torkomba ugrik a gyomrom, és megemelkedik az adrenalin szintem. De ezt semmiképpen nem továbbítom a Lilire, nehogy aztán miattam romoljon el az a csodálatos kis egyénisége.

Már régebb óta foglalkoztatott minket a gondolat, hogy jó lenne még egy kutyus a háznál, de mindig lebeszéltük magunkat.

- egyrészt nehezebb két kutyával közlekedni

- másrészt nem lehet tudni, hogy a Lili, illetve a Zora hogyan viselné, stb..

Aztán most, hogy történt ez a vörösiszap katasztrófa, újra erősen elkezdett dolgozni bennem a segíteni vágyás. Az embereket is nagyon nagyon sajnálom, de az állatok mentésére még mindig nem szervezett keretek között zajlik, az életük az önkéntesek kezében van.

Vittünk ugyan tápot múlt hét végén, de olvastam a felhívást, hogy az egészséges állatok (ideiglenes) befogadásával helyet tudnának biztosítani a beteg, sérült állatoknak, akiket mindennap kezelni kell.

Így elkezdtem nézelődni a Noé honlapján (http://www.noeallatotthon.hu/), ahol egyből Rá bukkantam!

Azonnal megmutattam a Lacinak, és ő is azonnal szimpatizált vele! :)

Nagyon izgatottá váltam, mert ahogy egyre többet nézegettem a fotóját, egyre inkább úgy éreztem, hogy rá vártunk második kutyaként.

Sajnos csak tegnap sikerült elérnem a menhelyet és kiderült, hogy őt már örökbe fogadták. Kicsit csalódott voltam, hogy lemaradtunk róla, de annak örülök, hogy hamar szerető gazdikhoz került.

Az iszapos mentés miatt a menhelynek most nincs kapacitása, még a honlapot is frissítgetni, ezért fordulhatott elő, hogy még az örökbefogadásra váró kutyuk között volt számontartva.

Mindenáron nem akarunk örökbe fogadni, de továbbra is keresni fogom a nekünk rendeltetett másodszülöttet. :)

...sajnos nem átvitt értelemben, hanem szó szerint. :(

Tegnap este a Ligetben megharapta a Lilit egy pit bull. :O

Nem is tudom minek nevezzem, balesetnek, vagy támadásnak? Igazándiból egyik sem, talán a körülmények szerencsételen egybeesése.

Munka után (lemondtam Grétikével az angol klubot, bár ne tettem volna...) rohantam haza, hogy időben kiérjünk a Ligetbe egy kis mókázásra.

Már sötétben értünk ki, de mentünk a szokásos utunkon, és Lili, mint mindig, most is nagyon boldog volt.

Az 56-os emlékmű után a Domb felé vettük az irányt, ahol a sötét ellenére is elég nagy élet volt. Ott egy darabig eljátszott a kutyákkal, de aztán leléptünk, mert kezdtek egyre kevesebben lenni, és pont ott volt egy nagyon fárasztó srác, aki a múltkor eléggé ránk telepedett, és ezt nem akartam újból megkockáztatni.

A Nagyrét felé vettük az irányt, ott elég jó a közvilágítás. Ahogy közeledtünk láttuk, hogy van ott egy pár kutyás.

Bár nem láttam jól kik ők, természetesen hangosan köszöntem ahogy illik, és hagytam, hogy a Lili kedvére játszhasson.

Volt egy pit egy malamut féle (bár annyira nem értek hozzá, nagy volt és szőrös és kunkorodott a farka) egy németjuhász keverék, és 2-3 kisebb kutya.

Kisebb csoportokban játszottak, mindenki a súlycsoportjával. A Lili a németjuhász keverékkel, a pit a malamuttal a kicsik egymással.

/A pit és a malamut eléggé morgott és cibálta egymást, a gazdáik rájuk is szóltak (a beszélgetésük alapján már ismerik egymást és gyakran kutyáznak együtt), hogy játszanak rendesen. A pit (ha jól emlékszem Lolának hívják) gazdája még mondta is, nem érti mi van a kutyájával, nem szokott ilyen agresszívan játszani. Ráadásul a séta elején már összekapott egy másik kutyával is vmi boton.. (Igazándiból csak hallgattam a beszélgetésüket, én nem vettem részt a társalgásban.)/

Néha azért volt egy kis közös mókázás, de alapvetően nem nagyon vegyültek a kutyák. 

Később a távolban feltűntek újabb kutyások, látásból már ismerem őket, de amíg messze voltak, csak az árnyékukat és a kutyák világítóját lehetett látni. A kutyák persze egyből elkezdtek őket ugatni, de én rászóltam a Lilire, hogy nem kell feszkózni. Látszott rajta, hogy kicsit be van szarva (sztem a fények miatt; volt ott minden, piros, kék, fehér). Aztán mikor közelebb értek és láttam kik is ők, mondtam neki, hogy mehet. Nagy boldogan szaladt, de nem merültek el a játékban, csak összeszagoltak, nyargalásztak kicsi, aztán az a banda ment tovább, a Lili meg elkezdett vissza futni.

Innentől kezdve gyorsultak fel az események..

A németjuhász (kajla 8-10 hónapos keverék) alig várta, hogy a Lili megint vele játszon, és elkezdte üldözni. Ebbe beszállt a pit és a malamut is, de a gyorsasága miatt esélyük sem volt utolérni a Lilit. Mikor már ott voltak a sarkában, a Lili egyszercsak felbukott a nedves fűben, és bukfencezett egyet. Ettől még nem szoktam kiakadni, ez máskor is előfordult már.

Viszont ami utána következett elég ijesztő volt...

A pit egyből rárontott és maga alá gyűrte, majd morogva elkezdte tépni! :O Olyan gyorsan történt minden, a Lili pedig egyből panaszosan felvisított.

Minden egy másodperc alatt zajlott le, de szörnyű vot, mert először azt sem tudtam, hogy csak ráléptek vagy más is történt e.

A pit gazdája nem fogta meg a kutyát (nem tudta vagy nem akarta), de ahogy odaléptünk és kiabáltunk kicsit engedett a fogáson és a Lili visítva elmenekült és az egyik lábát tartotta. Fülét-farkát behúzta és nagyon panaszosan visított. Nagyon megijedtem, a szívem azonnal a torkomban kezdett dobogi. Szerencsére nem szaladt el nagyon a Lili ezért meg tudtam fogni, de reszketett és tartotta  a lábát. Sötét volt ezért elindultunk a lámpához, ahol a betonon láttam a vércseppeket, és azt is hogy a Liliből jön. Megfogtam a lábát, és az egész tenyerem egy merő vér lett. Nagyon megijedtem. Próbáltuk nézni, hogy mi sérült, de nem látszott semmi a vértől.

(A csajszi még ekkor sem vette pórázra a kutyáját.)

A csaj elkezdte nekem magyarázni, hogy ez nem harapás nyom, és biztos esés közben vmi felhasította neki. Mondtam neki, hogy ezt majd a doki eldönti. Közben a többi kutyás, köztük az egyik férfi, elkezdett üvölteni a nővel, hogy mégis mit képzel magáról, hogy ilyen kutyát hoz társaságba, és közölte, telefonnal a kezében, hogy most azonnal feljelenti.

Közben a németjuház gazdái felajánlották, hogy elvisznek az állatkórházba, ezért mi elindultunk, nem vártam meg, hogy milyen fejlemények alakulnak ki. Azt még mentünkben hallottuk, hogy a nő azt ordibálta, ő is fizet adót, amiből a köztereket fenntartják, így neki ugyanolyan joga van itt lenni, mint másnak.

Az állatkórházban azonnal sorra kerültünk, a doki igazándiból nem is csinált semmit, de akkor már látszott hogy a Lili nagyon sántít, és  egyértelműen egy szemfognak a nyoma van a lábán.

Azt mondta ami a szerencse, az a probléma is, ugyanis egy kis seb, ami hamar be fog zárulni, viszont félő, hogy begyullad és elfertőződik. Akart antibiotikumot adni, de azt a Lili a baktériumja miatt amúgy is szed, ezért végül nem kaptunk, és azt mondta talán így nem lesz gond a felülfertőződéssel sem.

Viszont a fájdalomcsillapítót kiváltottam.

Kb. 25-30 perc telt az eset óta addigra, de akkor már nem állt a lábára, így az 1-es villamosról leszállva már a karomban vittem hazáig. (Jó nehéz volt.)

Pár napig újra kímélő üzemmódba kerül.

Szerencsére az ijedtség nagyobb volt, mint a tényleges baj, és nagyon örülök, hogy ennyivel megúsztuk. Azt pedig nagyon remélem, hogy emiatt nem lesz majd félős más kutyákkal szemben, mert nem szeretném ha elveszítené érdeklődő, és barátságos személyiségét egy ilyen szerencsétlen eset miatt.

A harci sérülés:

A biztonság kedvéért elkértem a lány számát, aki bevitt minket a kórházba, hátha szükség lesz tanúra, de ma elmegyünk a Ligetbe a Lacival és megpróbáljuk megkeresni a nőt.

A minimum amit ebben a helyzetben várok egy bocsánatkérés, és a gyógyszer költség kifizetése. (Szerencsére nem volt olyan vészes.)

Az iszapkatasztrófa túlélőinek ellátásához sos szükségünk lenne:


PROBIOTIKUM
JÓ MINŐSÉGŰ konzerv és táp
Macskaalom
Kullancs- és bolhairtó csepp

Kisméretű ventilátoros hősugárzó (csak kitűnő állapotú)

Továbbá a tiszta elhelyezéshez mobil kennelekre és boxokra (elsősorban nagy méretűre)
A kezelésekhez vékony, a takarításhoz vastagabb gumikesztyűre.

IDEIGLENES BEFOGADÁS
Az iszapkatasztrófa mentett állatai közül szinte valamennyi sérült, napi, rendszeres ellátást és folyamatos ellenőrzést igényel, amelynek feltételeit állatotthonunk maximálisan biztosítani tudja. Tekintettel arra, hogy az érintett térségekből folyamatosan mentjük az állatokat a legnagyobb segítség az lenne, ha egy egészséges állat ideiglenes befogadását tudnád vállalni, így biztosítva helyet egy újabb rászoruló, sérült kutyának, macskának.

Macska ideiglenes befogadásáról érdeklődni a macskamentes@noeallatotthon.hu címen, vagy a 06-20/540-55-62 számon (hívható: hétfőtől szombatig 8-16 óráig) lehet.

Kutya ideiglenes befogadásáról érdeklődni a 17. kerületi telephelyen, vagy a 06-30/221-12-99 számon (hívható: hétfőtől szombatig 10-15 óráig) lehet.

Ezúton is köszönjük a segítséget!
 

Vasárnap (2010.10.03) 13 órától gyülekeztünk a K híd végén a parkolóban. Nem is tudom hányan voltunk összesen, kb. 10-en (majd mellékelek egy csoportképet!), de szuper volt! :)

Az időjárás kegyes volt hozzánk, nem esett, és néha néha még a nap is átderengett a fátyolfelhők mögül. Igazi őszi kiránduló idő volt.

A sziget csúcson még egy kis közös pancsizásra is sor került, aztán elindultunk visszafelé. Lili nagyon jól viselkedett, és szépen játszott mindenkivel, miközben a kan kutyák mind őt nyektették. Persze utólag rájöttem, hogy valószínű azért, mert ő volt az egyetlen NŐ a társaságban, a másik két szuka még csak baba. Így még ők is nyektették Lilit. :) Lilike nagyon élvezte a sok kutyus társaságát, és végig vigyorgott. :) Fickó kutyus állandó hágási kísérleteit is egész jól viselte, aztán a végére már ideges lett, és elhajtotta. De szerencsére a gazdák is mindig rászóltak.

Mi is jól éreztük magunkat, és jó, hogy ismét társult pár arc a nicknevekhez.

Remélem a héten összejön egy séta Katiékkal vagy Magdiékkal is, mert velük is már ezer éve nem találkoztunk. Gabiról és Congóról nem is beszélve.

A műtét utáni 11. napon, vagyis tegnap, szakadó esőben, másfél óra buszozás után kiszedték a Lilike varratait. Yesssss! :)

Nagyon szép a sebe, igaz belül még kemény kicsit, de az a felszívódó varratok miatt van. 1-2 hónap és csak egy vékony csík fog árulkodni a műtétről.

Vicces volt, mert mikor odaértünk a rendelőbe, akkor volt már ott két vizsi, egy fél év körüli és egy másfél éves. Nagyon édesek voltak, és a Lilivel egyből megtalálták a hangot. Legalábbis egy darabig. Aztán a kicsi elkezdett erősködni, ami a Lilinek nem tetszett, és kezdtek bedurvulni. Mindezt egy 5 nm-es helyiségben. :) Nagyon édesek voltak, olyan érzésem volt, mintha a rossz időre való tekintettel játszóházba vittem volna a kutyit.

A nagyobbik vizsi meg olyan kis mulya volt, az csak ott állt, és hagyta magát elnyomni. Mondták a gazdik, hogy otthon is ő van "terrorban".

Lili kapott antibiotikumot a baktériumjára, amit jó sokáig kell majd neki adni. Naponta 1x2/3-ot. :D A nevére nem emlékszem, de majd este megnézem. Remélem ettől teljesen rendbejön. Az új táptól az egyéb problémáink kezdenek megszűnni. Illetve a látható dolgok már meg is szűntek, és ez a dokinak és az asszisztensnek is feltűnt. Szép a szőre, dús, nincs kikopva, és szépen ki is gömbölyödött, persze magához képest. Bár a doki figyelmeztetett, hogy figyeljünk rá oda, ennél nem kell dagibbnak lennie.

Végül a depóba is belevágunk.

Még mindig nincs telefonom, ezért addig parkolópályán van a történet, de úgy döntöttem veszek egy saját telefont az egyéb dolgaim intézésére. Vmi olcsó, egyszerű kis telót.

Ilyenje van a Lilinek.

Ez egy baktérium, ami amúgy is rajta van a bőrön, de ha felborul az egyensúly, akkor elszaporodik és problémát okoz. Mivel Lilikének a vélt (és valószínűleg valós) allergiája miatt a bőre amúgy is sokkal érzékenyebb, ezért könnyedén fertőződhetett meg.

Mindenképpen kezelni kell (valószínű antibiotikummal), és a jövőheti varrat szedésnél ezt is megbeszéljük a dokival.

A doktor úr szerint a kezelés alatt, és főleg utána már sokkal jobban fog látszódni, hogy Lili állandó vakarózásában mennyi szerepe van ennek a bakteriális fertőzésnek, és mennyi írható az allergia rovására. Valószínűleg ez a baktérium túlszaporodás sokat ront rajta.

Azt hiszem már kezdem érteni, hogy mitől amerikai rendszerű a rendelő. Tegnap ugyanis mailben kaptuk meg a Lili leletét, és mikor ma egyeztettem a dokival mondta, hogy hívott is, de hát az ismert okok miatt nem tudott elérni. Ilyen odafigyeléssel, és korrekt tájékoztatási rendszerrel még egyik állatorvosnál sem találkoztam. Nagyon tetszik, és egyre szimpatikusabb a dolog.

Ez a vizsgálat amúgy, aminek keretében gomba vizsgálatot is csináltak (ez negatív szerencsére) 6.500 forintba került. A másik dokinál, aki szintén gombatenyésztést csinált a Lilinél, ugyanennyi volt, leletet nem kaptunk, és hívogattam, hogy meg van e már az eredmény.

Szerencsére ez a dolog nem fertőző, ezért nyugodtan játszhat más kutyákkal.

Tegnap össze is futottunk Mambával és Évával a Ligetben, pedig csak egy könnyed sétát terveztem a kisasszonnyal. Ehhez képest akkora kergetőzés lett a dologból, hogy ihaj. Kicsit aggódtam is Lili sebe miatt, de ő nem zavartatta magát, úgyhogy próbáltam én sem túlparázni a dolgot.

A héten sajnos már nem fogunk tudni többet kimenni, mert minden nap van vmi, hétvégén viszont szüretre utazunk, az neki is jó program lesz! Egész nap kint lehet velünk a szabadban. Ha az időjárás kegyes lesz hozzánk, akkor még esni sem fog.

Tegnap kicsit elhamarkodottan lelkendeztem Lilike és a műtéti sebének kapcsolatán.

Már napközben bekúszott egy alattomos gondolat az agyamba, és lelki szemeim előtt többször felvillant a kép, hogy Lili éppen a varratokat marcangolja a hasából, és vérben fekve találok rá délután.

Szerencsére ez nem történt meg, de a kötése nagyon meg volt lazulva (annak ellenére, hogy reggel átkötöztük), ezért ma már biztosra mentünk, és tölcsérestül hagytuk otthon.

Hát mit mondjak nem nagyon örült neki.

De arra jutottam, hogy eddig azért nem piszkálta, mert nem fájt neki a fájdalomcsillapítóknak köszönhetően, most pedig már viszkethet neki. Ami jó hír, mert azt jelenti gyógyul.

Tegnap elvittem a kisasszonyt egy kis sétára a körvasút mellé, és olyan boldog volt. Majd szét robbant a rengeteg felgyülemlett energiától. Rohangált össze-vissza, hiába is szóltam volna rá, viszont a más kutyákkal való játékot még nem hagytam neki. Majd jövőhéttől. Hétvégén úgyis szüretre megyünk, azt szeretni fogja, mert egész nap a közelünkben lehet és szőlőt szemezgethet. Korábban vhol olvastam, hogy a szőlő nem tesz jót a kutyának, de el nem tudom képzelni, hogy mi baja lehet tőle..

Tegnap a tápot is megkaptuk, Zzeldiék este áthozták kocsival. (Innen is mégegyszer köszönöm!) Fel is ugrottak egy picit, de nem akartak sokáig maradni, mert elég késő volt már.

Ma estétől már MegaMenüt kap a kicsi lány, rizzsel keverve egyelőre, hogy ne viselje meg annyira a váltás.

Máshogy képzeltem el a tápot.. 15 kg és tök pici zsákban van.

Ez jó hír, könnyebb lesz majd tárolni! ;)

Zzeldi még pénteken írt, hogy megjött a táp, én pedig majd kiugrottam a bőrömből. A hétvége zsúfoltsága miatt, még nem történt meg a csere-bere, de a héten már lesz tápunk.

Közben felmerült a lehetőség, hogy esetleg nálunk is lenne egy lerakat, de ez egyelőre csak terv. Mindenesetre ha összejönne, garantáltan lenne mindig tápunk. :)

Egy pindurkát nehezíti az életemet a tény, hogy hétvégén elhagytam a telefonom, így most nem könnyen szervezkedek.

Öröm az ürömben, hogy délután sem kell telefonokat fogadnom! ;)

Már 5 napja volt a műtét, és Lilike úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. A sebét nem piszkálja, igaz a fáslit, amit az asszisztens nő rákötött, rendszeresen átkötözzük neki, eszik rendesen (mily meglepő…) és látszik rajta, hogy jó kedvű. Már nyoma sincs annak a nyomott fejnek, mint a tölcséres képen. :)

Ma volt a nagy nap. Lilike ivartalanítva lett.

Reggel már izgatott voltam, lehet inkább feszült picit, pedig tudtam, hogy minden rendben lesz. De az első óracsörgéstől számított 40 perces szundim már csak kínlódás volt. Tudom, hogy jól döntöttünk, és tudom, hogy hosszútávon mindannyiunk érdekét ez szolgálja. De kicsit szomorú voltam tegnap, mikor arra gondoltam, hogy a kis Tapsifüles azt sem tudja mi vár rá.

Nem akarok nagyon csöpögni, tudom, hogy a kutyáknak máshogy működik a lelkük, de az biztos, hogy van.

Mindenesetre a lényeg a lényeg, hogy sikeresen túl van a műtéten és a doki szerint minden a legnagyobb rendben volt.

Nagyon várom már a délutánt, hogy érte mehessek!

Egy füst alatt kértünk bőrkaparék mintát is, aminek pont addigra jön meg az eredménye, mire varratszedésre kell mennünk. Lehet, hogy az egész vakarózás mizériája egy makacs gomba, vagy parazita miatt van. Mindenestre remélem kicsit szűkül majd a kör.

Holnap lesz a nagy nap.

Délelőtt 10-re viszem a Lilikutát ivartalaníttatni. Dr. Bendzsel Dániel fogja műteni a Hungarovet Állatorvos Rendelőben, a 22. kerületben.

Tudom, tudom, messze van, mint állat, de az eddigi rövid, kutyás pályafutásom alatt, sajnos elég sok orvosnál megfordultunk már, és eddig ő volt számomra a legmeggyőzőbb. A vizslatúrának köszönhetően, akciós chippeltetésre is hozzá vittük a kutyát, akkor "lopta be magát" a szívembe. Korrekt volt, barátságos, örült, hogy odamentünk a kutyával, nem viselkedett úgy, mintha ő tenne szívességet.

Remélem holnap is ilyen bizakaodóan tudok majd nyilatkozni. :)

Azért izgulok kicsit, de minden rendben lesz!

Azt hiszem ezt még nem meséltem, talán azért mert a nagy ijedtségben úgyis mindenkinek elmondtam mi történt. De jobb ha nem megy feledésbe a dolog.

Történt ugyanis, hogy kb. 2 hete a szokásos ligeti sétánk alkalmával, már éppen hazafelé tartottunk (hokka és Bobi is velünk voltak), mikor a kutyákra rájött az 5 perc, és vad rohangálásba kezdtek. Azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy ekkor már jó két órás séta, és vad játék után voltunk, így azt gondolom, csak lavezetésnek szánták azt a kis ugrabugrát...

...melynek következtében a Lili egyszercsak kint termett az úton, nyomában a Bobival, aki fordult is vissza, és közben a Lili is azt nézte, hogy követi e őt a pajtása. Mindeközben pedig a hátunk mögül jött a troli, elég gyorsan.

Egy szemvillantás alatt történt minden!

Artikulálatlan hangon ráüvöltöttem a Lilire, aki ekkor előre nézett, behúzta a nyakát, és ebben a pillanatban 1 centivel az orra előtt elsuhant a 70-es troli.

Utána azonnal odahívtam, jött is, sztem nem mérte fel milyen veszélynek tette ki magát.

Én pedig akkor mértem fel igazán, hogy mi minden történhetett volna.

Szerencsére az ijedtségen kívűl más bajunk nem lett (gyanítom a Lili még csak meg sem ijedt), de ez egy komoly lecke volt.

Utána néma csöndben sétáltunk tovább, a kutyák természetesen pórázon.

Ahogy elkezdtem újra és újra végigpörgetni az eseményeket, mikor belegondoltam, hogy mi történhetett volna...a szívem facsarodott össze. És a legdurvább a storyban, hogy nem szófogadatlanságból ment ki az útra ez a kis dinka, hanem a játék hevében. Észre sem vette, hogy lelépett a járdáról.

Ebből is látszik, hogy tényleg olyan, mint egy gyerek, és nem tud vigyázni magára, muszáj állandóan figyelni rá.

Ezek után már csak félve említem meg a hétvégén történteket, amit még MenőManónak sem meséltem el...

Vasárnap családi sétára indultunk a Ligetbe, de otthonmaradt a kutyasétáltatós övtáska. Apafej visszament ért, mi meg a buszmegálló melletti üres, gazos telken vártunk, gondoltam legalább túlesünk a pisikaki projekten. Lilit elengedtem, közben pedig csörgött a telefonom, és mivel a másodállásom miatt muszáj volt felvennem, egy pillanatra nem a lilire figyeltem.

Ennek meg is lett az eredménye.. Már csak azt láttam, hogy átszaladt az út túloldára, mert látott vkit, aki hasonlított MenőManóra.

Annyira megijedtem, és olyan lelkifurkám lett, hogy ihaj!

Amúgy sincs ínyemre a másodállással járó állandó rendelkezésre állás terhe, ráadásul többnyire a Lilitől veszem el a időt, amit a munkára kell fordítanom, de akkor megfogadtam, hogy nem várom meg míg vmi baj történik, és ha telefonálnom kell inkább megfogom a kisasszonyt. Vagy visszahívom az illetőt, ha kutyaszempontból biztonságos helyre érünk.

Kopp kopp kopp, de azóta nem is volt hívásom.

Terveim szerint a karácsonyi dömpinget még bevállalom, jól fog jönni a pénz, de utána abbahagyom. Legalábbis ezt a telefonálós részt.

Minkettővel csehül állok mostanság..

Mivel a lakásfelújítás miatt a kiadásaink kicsit megszaladtak, és a berendezkedés jó része is hátra van még, ezért úgy döntöttem keresek egy kis mellékest. Mindez sikerült is, de ugye az erre fordítható időt a szabadidőmből kell elcsípnem.

Remélem ez csak átmeneti lesz, bár határozottan jó érzés kicsit mást is csinálni a napi rutinon kívűl (a plusz pénzről nem is beszélve). Ráaádsul a mellék állásom sem jár mindennapi elfoglaltsággal.

Egyelőre még nem alakult ki a rendszer, de bízom benne, hogy jövőhéttől kicsit könnyebb lesz. Szegény Lilike sínyli meg leginkább a változást, rá most pár napja kevesebb időm jut. De így legalább az Apja jobban törődik vele. :)

Sajnos most MenőManóra is kevesebb idő jut, de ez a szitu tipikus Murphy.. Múlt hétvégén ugyanis totál kiakadtam, hogy mennyit dolgozik (egy ártatlan céges telefonhívás borította ki a bilit..), erre tessék, visszanyalt a fagyi. Jellemző.

És ha az időhiány nem lenne elég, ráadásként még az időjárás is keseríti az életünket.

Ma is szakad. :( És mostanában elég gyakran vagy így. Mondjuk ha napközben esik azt nem bánom, de a délutánok a mieink! Az azért van, hogy a Lili és én sétálhassunk egy nagyot a Városligetben! :D

Lilikutyus szegényke még mindig elég ramatyul néz ki (foltokban kikopott bunda), de a kedve jó és remélhetőleg a hamarosan megérkező új táptól végérvényesen rendbe jön a Kisasszony.

Mióta rendszeresen járunk a Ligetbe, azt vettem észre, hogy egyre inkább kezd visszatérni a kölyökkori játékossága, ami a tüzelés utáni hónapokban eltűnni látszott. Finnyázott, nem "állt szóba" akárkivel, és állandóan csak a labdán járt az esze. De mostanra újra az a kedves, barátkozos kutyalány, aki mindenkivel jóban van. Persze azért most is meg vannak a kedvencei! ;) A rendszeres sétapartnerek személyében.

Szerencsére egyezik az ízlésünk, és csak jó fej gazdák kutyáival barátkozik! ;)

A várva várt Mega Menü csak nem akar megérkezni, ezért legközelebb egyből két zsákkal rendelek az tuti.

Viszont egy új süttetű vizslás ismeretségnek köszönhetően, átmenetileg kaptunk egy kis MM-t, így tudjuk azzal etetni a Lilit. Hokkát a vizsla.hu-n ismertem meg, és együtt mentünk chipeltetni a kuytusokat a Gicától kapott, akciós kuponnal.

Kiderült, hogy a Városliget mellett laknak, ezért azóta, ha tehetjük együtt sétáltatjuk a blökiket. Tök vicces, mert első alkalommal, nem nagyon foglalkozott egymással a két kutya, inkább csak úgy elvoltak egymás mellett. Azóta viszont, hogy több kevesebb rendszerességgel találkozunk, már messziről felismerik egymást, és irtó jókat viháncolnak együtt.

A kölcsön MM tapasztalatai a következők:

- a kétszeri étkezésre adott Real Nature száraztáptól (amit drága pénzen megvettük, hátha jó lesz, és muszáj volt azt adni neki, mert más nem volt otthon, 3. féle tápot meg már nem akartunk megkezdeni), a Lili másfél napra rá vad fülgyulladást és szőrhullást produkált, ezért azonnal váltottunk, szerencsékre Hokkától gyorsan érkezett egy kis segítség

- a MM-től profúz (vízszerű, secretoros hasmenés) fosást produkált, ezért másnaptól kis rizzsel vegyítettük neki

- a fülgyulladása azonnal elkezdett elmúlni, és a lábujjai közötti sebek is javultak

- a szőre még nem nőtt vissza, ahol kihullott, de már most bársonyosabb tapintású, főleg a fején

- az egyetlen ami aggaszt kicsit az a puha széklet, de remélhetőleg az is beáll majd; szeretem mikor koppanósat kakál, azt könnyű összeszedni

Hát hol is kezdjem?

Lili még a sokadik napon is nagyon örült a rizsnek. De lehet inkább annak, hogy legalább VALAMIT kap enni...

Tapasztalatok:

- mindig éhes volt, emiatt rengeteget sertepertélt körülöttünk, mikor kaja volt, és állandóan felzabált vmit a földről, pedig korábban ez csak az emberszarra korlátozódott...

- emiatt az állandó zizegéstől, már kezdtünk mi is zizik lenni

- kevesebbet ivott, gondolom a rizsben lévő víz elég volt neki

- jelentősen nem csökkent a vakarózása és a lábujjai közötti sebek sem gyógyultak meg maradéktalanul

+1 (ami nem biztos, hogy a rizs diéta miatt van): múlt hét szerdai kirándulásunk alkalmával, mikor egy egész nap sík terepen, kényelmes tempóban, árnyékban sétáltunk, majd a Dunában úsztunk pár hoszt, estére teljesen rosszul lett a kutya, nem bírt lábra állni, rettenetesen rémisztő volt, úgy nézett ki, mintha lebénult volna.

Természetesen azonnal rohantunk az ügyeletre (éppen Gödön voltunk), ahol megtapogatták, nyomkodták, maszírozták, egészen konkrétan manuál terápiának vetették alá, amit ez kis mocsok,amellett hogy a fájós részeknél visított, mint a malac, szemmel láthatóan feletébb élvezett. :)

Egyértelmű diagnózis nem született, talán izomzúzódás..

Kapott két fájdalocsillapító szurit, és egy kicsit megkönnyebbültem, bár mikor hozzáértünk a fájós lábaihoz (tulajdonképpen mindkét hátsó fájt neki, de a bal talán jobban..), akkor még mindig iszonyú visítással reagált.

Hazamentünk, beraktuk a helyét a verandára, betakargattam szépen és lefeküdtünk. Másnapra pedig, mint akivel semmi rossz nem történt, már reggel is nyektette a papát, hogy engedje ki (bár a dolga végeztével azért még visszabújt a jó meleg vackába). Mire pedig mi is felébredtünk 8 körül és levánszorogtunk az emeletről, már a labdáját is hozta egy kis játék reményében. Alig akartam hinni a szememnek!

Persze egész nap kímélő üzemmódban tartottuk (legnagyobb bánatára) és az egy órás kontrolon is minden rendben volt. Kapott még fájdalomcsillapító szirupot, amit pár napig adagolni kellett neki, de ezt leszámítva egyész könnyedén megúsztuk ezt a "kalandot".

Persze agyaltunk, hogy mi lehetett a baj, de még most sincs konkrét elképzelésem, hiszen a 30 km-es Káli túra után sem volt semmi baja, pedig akkor még kisebb is volt. Ezért újra és újra visszatértünk a feltétlezéshez, miszerint ez a rizs kúra (= kevés tápanyag, és energia) nem tett túl jót neki. Így miután hazaértünk anyuéktól elkezdtük etetni a Gabi féle Cibau táppal, valamint rendeltem egy zsák pagipocok féle vadas ízesítésű Mega Menüt. Sajnos még nem érkezett meg, de nagyon várjuk!

A Cibau táptól hamar visszajött rá az a pár kiló ami a rizs kúra alatt lement. Élvezettel eszi (mint mindent, így talán ez nem mérvadó..) és habzsolás ellen beáztatjuk neki egy picit. Így lassabban eszik.

A Mega Menü előtt már nem szeretném mással etetni, és bevallom csodát várok az új táptól.

Mivel hétvégén levest főztem, volt egy pár főtt kacsanyakunk, amit megkapott. Kettő vacsorát spékeltünk meg neki ezzel a finomsággal (nyílván ezt is befalta), de harmadnapra kipattogott az egész teste. Úgy nézet ki, mintha össze vissza csípkedték volna a szúnyogok. Szóval vagy a kacsa, vagy a parlagfű. Merthogy most már annak is szezonja van.

Kacsát nem kap többet, a parlagfűvel pedig nem tudunk mit csinálni..

Szegény Lili, így a 4. nap után már biztos kezd elege lenni belőle.. :( Úgy sajnálom. De nagyon vakarózik, véresre-sebesre nyalogatja magát. Valószínű a bűzmirigyét is ki kell nyomattatni még a héten. Múlt héten nagy elánnal elindultam a 15. kerületi állatorvosi rendelőbe, de ugyanazzal a lendülettel fordultam is ki, mikor megláttam az áraikat. :O

Gyorsan elbuszoztunk az Állatorvosi Egyetem klinikájára, ahol a bedagadt lába és a bent ragadt toklász miatt a sebészetre irányítottak minket. A doktor úr megállapította, hogy a dagadás és a nyalakodás nem a oklász miatt van, valószínű ez az alergiájának a bedurvulása. Nem igazán tudom mi lehet a baj, mitől jött elő most ennyire, de gennyesednek a lábai folyamatosan vakarózik, meg nyalakodik.

A rizskúra óta mintha javulna kicsit, és a gennyesedő lába, amit tegnaptól már nem ragasztgatunk le had szellőzzön, szépen elkezdett gyógyulgatni.

De a mellső lábainak a hónalj hajlatának az elülső részén most teljesen szőrtelen, mert a varrokat leszedegettem neki. Pikelyesen válik le a bőre... :(

Nagyon bízom ennek a kúrának a sikerességében, és hétvégén 5 kg kacsanyakat is bevásároltam, hogy az legyen az első hús amit kipróbálunk neki 17 nap múlva...

Ja nem is meséltem, tegnap ugye találkoztunk a Gabival és a Congóval a Barátság parkban, és sétáltunk egyet. Igazándiból nem is volt igazi séta, mert leragadtunk a többi kutyás gazdival, hogy a kuyták játszhassanak. Mi pedig egy jót beszélgettünk! ;)

A Lili pofátlan módon, mindenkitől lenyúlta a labdát, de meglepő módon akadt gyorsább lábú kutya. Méghozzá egy minifoxi személyében, aki akkora volt mint egy macska, de olyan gyors mint a puskagolyó. Vicces volt. :D

Azért a Lilinek is termett babér, de mikor vmi idegen labdát védve rámorrant egy nála fiatalabb kutyára, akkor azért beletérdeltem egy kicsit az oldalába, hogy tudja hol a helye..

Ja és a nap híre, hogy Gabiék igencsak háznézőben vannak, és szerencsére nem nagyon messze nézelődnek tőlünk! :D

Ja és már 9 és fél éve el vannak jegyezve a pasijával. Hát majd elestem mikor kiderült. Mondtam is neki: "Hát így kell ezt megtudnom?"

De most már aztán tényleg elég!

Lili egy éves, és kb 4-5 hónapos kora óta küzdünk vele.

Viszont most végre találtam valakit, aki egyértelmű és pontos tanácsok segítségével, könnyen követhető utat mutat, amin végül biztos vagyok benne, hogy győzedelmeskedünk.

Az egész a nadapi vizslatúrán kezdődött, ahol az egyik topiktársam (kozmami) megemlítette, hogy a táp amivel etet, hihetetlenül jó, és maximálisan elégedett vele ő is, és Betyár is a 15 hónapos rövidszőrű magyar vizsla kan is. A tápot Magyarországon gyártják, magyar alapanyagokból, és mivel nem költenek marketingre, így az ára jóval olcsóbb, a minősége pedig kiváló. A reklám a minőség, és az elégedett vásárlók ajánlása.

Így felvettem a kapcsolatot a forgalmazóval, Pallagi Zsuzsával (a vizsla.hu-n pagipocok), és első körben, miután röviden felvázoltam az eddigi küzdelmeinket, tanácsot és ajánlást kértem tőle. Rendkívűl segítőkész volt, és az újabb kérdéseim sem rettentették el.

Tanácsára, holnap reggeltől Lilikutyát 3 hetes rizs diétára fogom. Semmi, de SEMMI más, CSAK rizs! Zsuzsa előre felkészített, a kutya egy idő után utálni fogja, elege lesz, le fog fogyni, de nem kell aggódni, utána hamar össze fogja kapni magát, és szépen fokozatosan mikor már a különböző húsokat adagoljuk neki, ki fog derülni, hogy mit lehet és mit nem...

És megnyugtatott, a vitaminhiány miatt sem kell aggódnom! Enyni idő alatt nem alakulhat ki komoly hiánybetegség.

Nem ismeretlen számomra ez a módszer, hivatalos nevén, eliminációs monodiéta, mert mikor az Állatorvosi Egyetem klinikájára vittük, akkor már említette ezt a doktornő (Tarpataki Noémi), de akkor még nem állt módomban külön főzni és raktározni a Lilinek szánt ételt. És a szabályok sem voltak teljesen egyértelműek, Zsuzsától jóval egyértelműbb, és világosabb iránymutatást kaptam.

Most erősnek, és elszántnak érzem magam, pedig 2-3 napja újra a kétségbeesés határán voltam. Rettenetes arra kelni az éjszaka közepén, hogy a kutya sebesre nyalogatja magát, hogy vakarózik, hogy könnyezik. És nem csak éjszaka, hanem MINDIG! És nem mostanában, hanem hónapok óta.

Ma még elnézünk az állatorvoshoz is, kicsit aggaszt az egy héttel ezelőtt belement toklász helye, a fülvakargatása (bár ez összefügghet az allergiával), és rá akarok kérdezni az ivartalanításra valamint a chippeltetésre is.

Egy hete nem írtam, és ez alatt az egy hét alatt természetesen rengeteg minden történt! Az olvasási szenvedélyem eluralkodott rajtam (amit nagyrészt a munkahelyemen éltem ki..) és ezért még a netezésre is kevesebb idő jutott. Na de ez nem volt szép dolog, úgy hogy dá dá!

Lili királykisasszony múlt hét csütörtökön egy éves lett, amire megkapta végre a szép bilétáját, egy malacfület, extra vacsit, és még egy rózsaszín, csipogós süni labdát is! Jaaa és egy városligeti kiruccanást!

Mindennek nagyon örült, de sztem mi jobban odáig voltunk, mint ő. Hihi!

Kicsit morci voltam a páromra, ezért nem vártam meg őt az ajándék átadással, és ezért egy kicsit lelkifurkám is van. Elég sokszor morcizok amiatt, hogy későn jár haza, és keveset van velünk, pedig tudom, hogy miattunk és a jövőnkért dolgozik ennyit.

Grátisz szülinapi ajándékként pedig vasárnap, a szakadó eső, és a viharos szél, valamint a hideg idő ellenére, elmentünk a 34. Vizslatúrára, Nadapra. Nem mondom, hogy nem éreztük jól magunkat, de az elemeket nem tudtuk figyelmen kívűl hagyni, és elég kellemetlen volt szarrá ázni. Persze csak mi áztunk el, mert Lili esőkabátja, tényleg vízhatlan! :)

Tegnap ismét kilátogattunk a Városligetbe, ezúttal bringával, de rájöttem, hogy busszal, vagy villamossal gyorsabb, és kényelmesebb is. Persze nem azért mert az a 3 km megterhelő számunkra, hanem mert nem akarom a Lilit betonon túl gyorsan futtatni, a Ligetben pedig nem akarok a biciklivel sétálni. Szóval marad a tömegközlekedés.

Ma pedig egy újabb randevú vár ránk Congóékkal! :)

Tegnap délután rohantam haza, és végre elmentünk egy hagyományos, jó fajta, délutáni sétra. Ahogy a régi szép időkben.

Igaz, szinte mindenben jobb az új lakásunk és környéke, de nincs igazán jó kutyafutattó a közelben, olyan meg pláne nincs, ahol rendszeresen sok kutya lenne, és ahol bandázni lehet.

Na jó van egy, a Rákos-patak mentén, de az elég messze van tőlünk, legalábbis gyalog, és ott egy elég zárt közösség van. Ráadásul a tüzelése óta a Lili sem olyan kis szertelen, vagy lehet csak nem hagyok neki elég időt az oldódásra, minden esetre nagyon fura, hogy egy ideje, nem kezd azonnal őrült játékba, akármelyik szembejövő kutyával. Viszont ha hazaérünk, azonnal szerelmes csókokat váltanak Zorkóval. :D

A múltkori sikeres első bringázás után úgy döntöttem, hogy gyakrabban fogunk bringával menni, és így fogjuk felderíteni a környéket.

Hazafelé, de már az odafelé vezető úton is, rám tört vmi furcsa melankólikus érzés. Ebből a Lili is megérezhetett vmit, mert nagyon jól viselkedett, és mindig megvárt. Bár ez a fajta rendes gyermekhez méltó habitus mostanában, pontosabban a tüzelése óta jellemző rá. Nem tökéletes még, de sztem nagy előrelépés lesz mindkettőnknek az őszi suli. Ha addig sikerül átesni az ivartalaníttatáson..

Szóval bandukoltunk kettesben, és olyan egyedül éreztem magam. Én nem is tudom mi lenne velem, ha ő nem lenne.. L. egy főnyeremény, de rengeteget dolgozik. Persze miattunk, és a jövőnk miatt. Úgyhogy próbálok ilyenkor nyelni egy nagyot,és erőt meríteni, az ilyen szuper sétákból!