Vagyis dinnye nap!

Tegnap felvágtam a dinnyét, amit még hét végén vettünk. Apa választotta és valami elképesztűen finomat sikerült kiválasztania. :)

Édes, mint a méz, harsan a gyümölcshús, ahogy beleharap az ember, és evés közben mindenhonnan az édes lé folyik. Nyami! Pedig én nem is vagyok egy nagy dinnye evő.

Ezt a Lili számára eddig ismeretlen gyümölcsöt természetesen azonnal megkostóltattam vele, és legnagyobb örömömre, mint eddig minden gyümit, ezt is örömmel befalta. Lehetett látni a kis fején, ahogy az első falatot még csak ízlelgeti, aztán a többit már csak nyeli szinte.

Tegnap vacsi helyett is dinnyét kapott, a koplalónapra való tekintettel. És most még jól is járt, mert normál esetben semmit sem szokott kapni. Viszont ma reggel mikor hajnalban felkeltem, kikéreckedett, gondolom pisilnie kellett. :)

Hétvégén az őszibarackot is megkóstoltattam vele, az is nagyon ízlett neki.

Sőt megkapta a csöves kukorica csövét is, amit szintén befalt. Viszont másnapra a combján egy foltban kihullott a szőr. Nem az összes, de jóval ritkább. És a nyakán is előjöttek a puklik.. :(

Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy sajnos a kukoricára is allergiás. :(

Csuhajja, hétvégén (az elmaradt pápai Pöri party helyett) hazamentünk anyuékhoz Gödre. A május végi születésnapomat sem sikerült még tortával megünnepelni, úgyhogy ezen a hétvégén erre is sor került.

Annyira jó volt otthon lenni, de a hétvége csúcspontja az volt , hogy már odafelé is a Duna parton, félig a Dunában gázolva sétáltunk, délután pedig a Homokszigeten múlattuk az időt. Anya is lejött velünk, meg a tesóm gyerekei, vmint a mi kis családunk (L. és Lili és én). A 38 fokos hőségben igazán jól esett a víz közelében lenni, ráadásul a folyó hőmérséklete is szuper volt. Lili kutyát mostantól hivatalosan is vízimádó kutyusnak bélyegzem. Lehet, hogy a pocsolyákat csak a finnyássága miatt kerülte ki, a Rákos patak partja pedig túl meredek neki, mindenestre a Dunában nagyon jól érezte magát. Ki-be rohangált a labdájával, és egyre ügyesebben úszik.

Most még intenzívebben fogom keresni az olyan helyeket, ahol a kutyát be lehet engedni a vízbe, mert az úszás jól kifárasztotta. :P

Este nagy grillparty volt nálunk, az összes tesóm, az összes gyerekével, és a férjeikkel, vmint a nagyobbik nővéremék kutyája, és anyuék kutyája is ott volt.

Annyira, de annyira jól éreztem magam. Estére kicsit elálmosodtam, mert reggel már nagyon korán felkeltem, de a fűben a pokrócba bugyolálva el-elszenderedtem, és vmelyik kutya mindig odabújt egy picit melegíteni. A többiek pedig közben beszélgettek, én pedig csak hallgattam őket. Olyan nyugodtan éreztem magam, mint már régen. Most csordultig vagyok energiával és életerővel.

Miután hazamentek a tesóim, mi is elmentünk lefeküdni, Lilikutya pedig kint töltötte az éjszakát a Lola kutyával, aki egy bordeaux-i dog (és picit vmi más is még...). Vmiért nagyon nagy volt az élet, és a környék összes kutyája, legnagybb meglepetésünkre a miénkkel az élen, ordítottak ahogy a torkukon kifért. Engem ez picit zavart, de azért tudtunk aludni.

A szombati, egész éjszakai dumapartitól viszont úgy kifáradt a gyönyörűm, ogy egész délelőtt egyik árnéykos helyről a másikra dőlt, és alig látott ki a lyukon. Húzta a lóbőrt, és marha elégedett fejet vágot. De hát kár is tagadni, ő megtette, amit megkövetelt a "haza"! :D

Vicces, mert otthon, napközben a kertben van, a szomszéd kutyával együtt, akkor is megy őrizni a házat, de még látszik rajta, hogy Ő még nem nagyon tudja mit ugatnak, csak megy a "nagy" kutya után. Ha Zorkó vmit észlel, akkor feszítve rohan és ugat (amerikai stafford) a Lili meg a nyomában, szintén tök izgatottan, és ő is ugat, de látszik rajta, hogy csak utánozza a nagyot. Olyan édes! :) Viszont éjszaka, mindketten bent alszanak a lakásban, ki ki a maga helyén. Így nálunk nincs éjszakai vircsaft.

Gondolom a szombati éjszakai randalírozás hatása, de mikor tegnap este a bluppjában henteregve, meghallotta a kinti zajokat, elkezdett buffogni. Erre rászóltam, hogy a lakásban nincs ugatás, ha beszélgetni akar, lehet kimenni az udvarra, de járkálás nincs, akkor éjszakára is kint marad! Na erre elhallgatott (szédületes hogy megért mindent, oooolyan okos!) és belefúrta a fejét a babzsákba, mint aki ott sincs, nehogy véletlenül ki kelljen mennie.. (Ennyit arról, hogy hol érzi jobban magát a kutya.. :D )

Reggelig aludt, és mikor a párom ma nagyon korán elindult, ki sem akart vele menni. Megvárta míg én elindulok, és csak akkor ment ki nagy kelletlen. :)

Szumma szummárum, a hétvégénk csodásan telt, mostantól még inkább keresni fogom az olyan helyeket ahol legalább a kuyta tud fürdeni. Öröm nézni, ahogy lubickol! <3

A tegnapi bejegyzésem elveszett..

Pedig olyan lelkiismereten írok... :( Anyway.

A lényeg, hogy hétfőn találkoztunk egy régi kutyás ismerősünkkel, Congóval a 49 kg-os 2 és fél éves Cane Corsó kannal, és gazdájával Gabival. MÉg Kispesten a "dombon" iserkedtünk össze velük, Congó "baba" volt ott a helyi ász, és Lili kicsi kora óta előszeretettel nyalta körbe, tokától bokáig, olyan örömtáncot járva, mintha legalábbis cukrosvízben ázott volna egész nap.

Igazándiból sosem értettem ezt a nagy rajongás, mert Congó nem nagyon játszott vele, hiszen neki tekintélye van, ő mindig inkább figyel, vigyáz, felügyel. De a rengeteg Lili puszit, mindig nagy örömmel fogadta, de rajongását természetesen mérsékelt lelkesedéssel mutatta csak ki.

Sajnos már hónapok óta nem találkoztunk, mert szegény Congónak térdszalag szakadása volt, és kímélni kellett a lábát. A kíméletes életmódváltozásba sajnos nem fértünk bele, ráadásul a kötözködés miatt, már nem is lesz olyan egyszerű a találkozás, de legalábbis nem mindennapos, sajnos.

Pedig a Gabi szuper jó fej csaj, mikor még a Lili kicsi volt, és előszeretettel citerázott az idegeimen, és mindennap csinált vmi bődületes rosszaságot, akkor ő volt az aki nyugalmával, és jótanácsaival visszaadta az életkedvemet, és elérte azt, hogy a rommá zúzott lakás láttán már csak nevessek. Emellett tök jókat tudtunk dumálni, és egyre jobban megismertük egymást. Sőt mi több véd és dacszövetség alakult ki köztünk a többi idióta kutyással szemben.

Ilyen előzmények után, nagy volt az öröm, mikor végre összehoztunk egy rándevút. A Barátság parkban találkoztunk, és mi előbb értünk oda. Mikor Lili meglátta őket, akkora örömtáncot járt, hogy alig bírtam visszafogni, pedig mostanában, pontosabban a tüzelése óta, nem lehet panaszom a viselkedésére, nagyon nyugodt, és szófogadó kiskutya lett belőle.

Természetesen a Lilipuszik özöne nem maradhatott el most sem, és a maga visszafogott módján Congó is örült. Mi pedig jót beszélgettünk, igaz séta közben más kutyásokhoz is hozzácsapódtunk, és felbukkant egy másik régen látott ismerős Manka is, aki szintén vizsla keverék, de nála a másik vonal golden, és ebből adódóan egy sokkalta nyugodtabb kutyus. Régebben irigykedtem, hogy milyen kezes bárány, és mennyivel egyszerűbb dolguk van vele a gazdáinak, de aztán olyan mélységes szerelembe estem a Lilivel, hogy már semmilyen másik kutyát nem tartok nála szebbnek, okosabbnak, kedvesebbnek. És természetesen semmi pénzért nem adnám Őméltóságát. :)

Az elején sok gond volt vele, de azóta tanultam egy s mást a kutyákról, a kutyanevelésről, és rájöttem, hogy nem vele volt a baj, hanem velem. És amióta jobban odafigyelek rá, és arra, hogyan neveljem, hogyan bánjak vele, sokkal jobb a viszonyunk. Igazi jó gyerek, és nekem dagad a mellem a büszkeségtől, mikor dícsérik, hogy milyen jól nevelt, és szófogadó.

Jó pár kört mentünk, körbe körbe, és közben nevettünk, és dumáltunk. Nagyon jól éreztem magam. 

Reményeim szerint rendszeresíteni tudjuk ezeket a találkozásokat! ;)

Lili, születési nevén Bianka, és valójában nem vizsla, csak félig.

Anyukája egy kopó keverék, de biztosan nem lehet tudni, mert őt találták. Apukája viszont egy német vizsla. Lili pedig leginkább egy vizsla, fekete bundával, néhol csokiszínű átmenettel, a mellén pedig fehér alapon fekete petyekkel.

A születési nevét azonnal lecseréltük, mert L.-nak nem tetszett, és annyira nekem sem. És különben is, Ő annyira Lilis! Egy igazi királykisasszony! Kecses, karcsú, szertelen, és egy igazi tündérvirágszál.

Jó értem én, elfogult vagyok.

Nem volt ám mindig ilyen, kicsinek dagi volt, és rossz mint a bűn. Azóta szépen megnyúlt, és a sok törődésnek köszönhetően már nem rosszalkodik. (Csak néha..)

Lili nagyon jól sikerült kiskutya, bárhová megyünk, mindenhol el vannak ájulva Tőle, hogy milyen györnyörű. Mi pedig pirulva összenézünk a párommal, és kuncogások közepette mondjuk: "Szerelemgyerek!"

Ja, július 22-én lesz az első szülinapja!