A tegnapi bejegyzésem elveszett..

Pedig olyan lelkiismereten írok... :( Anyway.

A lényeg, hogy hétfőn találkoztunk egy régi kutyás ismerősünkkel, Congóval a 49 kg-os 2 és fél éves Cane Corsó kannal, és gazdájával Gabival. MÉg Kispesten a "dombon" iserkedtünk össze velük, Congó "baba" volt ott a helyi ász, és Lili kicsi kora óta előszeretettel nyalta körbe, tokától bokáig, olyan örömtáncot járva, mintha legalábbis cukrosvízben ázott volna egész nap.

Igazándiból sosem értettem ezt a nagy rajongás, mert Congó nem nagyon játszott vele, hiszen neki tekintélye van, ő mindig inkább figyel, vigyáz, felügyel. De a rengeteg Lili puszit, mindig nagy örömmel fogadta, de rajongását természetesen mérsékelt lelkesedéssel mutatta csak ki.

Sajnos már hónapok óta nem találkoztunk, mert szegény Congónak térdszalag szakadása volt, és kímélni kellett a lábát. A kíméletes életmódváltozásba sajnos nem fértünk bele, ráadásul a kötözködés miatt, már nem is lesz olyan egyszerű a találkozás, de legalábbis nem mindennapos, sajnos.

Pedig a Gabi szuper jó fej csaj, mikor még a Lili kicsi volt, és előszeretettel citerázott az idegeimen, és mindennap csinált vmi bődületes rosszaságot, akkor ő volt az aki nyugalmával, és jótanácsaival visszaadta az életkedvemet, és elérte azt, hogy a rommá zúzott lakás láttán már csak nevessek. Emellett tök jókat tudtunk dumálni, és egyre jobban megismertük egymást. Sőt mi több véd és dacszövetség alakult ki köztünk a többi idióta kutyással szemben.

Ilyen előzmények után, nagy volt az öröm, mikor végre összehoztunk egy rándevút. A Barátság parkban találkoztunk, és mi előbb értünk oda. Mikor Lili meglátta őket, akkora örömtáncot járt, hogy alig bírtam visszafogni, pedig mostanában, pontosabban a tüzelése óta, nem lehet panaszom a viselkedésére, nagyon nyugodt, és szófogadó kiskutya lett belőle.

Természetesen a Lilipuszik özöne nem maradhatott el most sem, és a maga visszafogott módján Congó is örült. Mi pedig jót beszélgettünk, igaz séta közben más kutyásokhoz is hozzácsapódtunk, és felbukkant egy másik régen látott ismerős Manka is, aki szintén vizsla keverék, de nála a másik vonal golden, és ebből adódóan egy sokkalta nyugodtabb kutyus. Régebben irigykedtem, hogy milyen kezes bárány, és mennyivel egyszerűbb dolguk van vele a gazdáinak, de aztán olyan mélységes szerelembe estem a Lilivel, hogy már semmilyen másik kutyát nem tartok nála szebbnek, okosabbnak, kedvesebbnek. És természetesen semmi pénzért nem adnám Őméltóságát. :)

Az elején sok gond volt vele, de azóta tanultam egy s mást a kutyákról, a kutyanevelésről, és rájöttem, hogy nem vele volt a baj, hanem velem. És amióta jobban odafigyelek rá, és arra, hogyan neveljem, hogyan bánjak vele, sokkal jobb a viszonyunk. Igazi jó gyerek, és nekem dagad a mellem a büszkeségtől, mikor dícsérik, hogy milyen jól nevelt, és szófogadó.

Jó pár kört mentünk, körbe körbe, és közben nevettünk, és dumáltunk. Nagyon jól éreztem magam. 

Reményeim szerint rendszeresíteni tudjuk ezeket a találkozásokat! ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.