Hát hol is kezdjem?

Lili még a sokadik napon is nagyon örült a rizsnek. De lehet inkább annak, hogy legalább VALAMIT kap enni...

Tapasztalatok:

- mindig éhes volt, emiatt rengeteget sertepertélt körülöttünk, mikor kaja volt, és állandóan felzabált vmit a földről, pedig korábban ez csak az emberszarra korlátozódott...

- emiatt az állandó zizegéstől, már kezdtünk mi is zizik lenni

- kevesebbet ivott, gondolom a rizsben lévő víz elég volt neki

- jelentősen nem csökkent a vakarózása és a lábujjai közötti sebek sem gyógyultak meg maradéktalanul

+1 (ami nem biztos, hogy a rizs diéta miatt van): múlt hét szerdai kirándulásunk alkalmával, mikor egy egész nap sík terepen, kényelmes tempóban, árnyékban sétáltunk, majd a Dunában úsztunk pár hoszt, estére teljesen rosszul lett a kutya, nem bírt lábra állni, rettenetesen rémisztő volt, úgy nézett ki, mintha lebénult volna.

Természetesen azonnal rohantunk az ügyeletre (éppen Gödön voltunk), ahol megtapogatták, nyomkodták, maszírozták, egészen konkrétan manuál terápiának vetették alá, amit ez kis mocsok,amellett hogy a fájós részeknél visított, mint a malac, szemmel láthatóan feletébb élvezett. :)

Egyértelmű diagnózis nem született, talán izomzúzódás..

Kapott két fájdalocsillapító szurit, és egy kicsit megkönnyebbültem, bár mikor hozzáértünk a fájós lábaihoz (tulajdonképpen mindkét hátsó fájt neki, de a bal talán jobban..), akkor még mindig iszonyú visítással reagált.

Hazamentünk, beraktuk a helyét a verandára, betakargattam szépen és lefeküdtünk. Másnapra pedig, mint akivel semmi rossz nem történt, már reggel is nyektette a papát, hogy engedje ki (bár a dolga végeztével azért még visszabújt a jó meleg vackába). Mire pedig mi is felébredtünk 8 körül és levánszorogtunk az emeletről, már a labdáját is hozta egy kis játék reményében. Alig akartam hinni a szememnek!

Persze egész nap kímélő üzemmódban tartottuk (legnagyobb bánatára) és az egy órás kontrolon is minden rendben volt. Kapott még fájdalomcsillapító szirupot, amit pár napig adagolni kellett neki, de ezt leszámítva egyész könnyedén megúsztuk ezt a "kalandot".

Persze agyaltunk, hogy mi lehetett a baj, de még most sincs konkrét elképzelésem, hiszen a 30 km-es Káli túra után sem volt semmi baja, pedig akkor még kisebb is volt. Ezért újra és újra visszatértünk a feltétlezéshez, miszerint ez a rizs kúra (= kevés tápanyag, és energia) nem tett túl jót neki. Így miután hazaértünk anyuéktól elkezdtük etetni a Gabi féle Cibau táppal, valamint rendeltem egy zsák pagipocok féle vadas ízesítésű Mega Menüt. Sajnos még nem érkezett meg, de nagyon várjuk!

A Cibau táptól hamar visszajött rá az a pár kiló ami a rizs kúra alatt lement. Élvezettel eszi (mint mindent, így talán ez nem mérvadó..) és habzsolás ellen beáztatjuk neki egy picit. Így lassabban eszik.

A Mega Menü előtt már nem szeretném mással etetni, és bevallom csodát várok az új táptól.

Mivel hétvégén levest főztem, volt egy pár főtt kacsanyakunk, amit megkapott. Kettő vacsorát spékeltünk meg neki ezzel a finomsággal (nyílván ezt is befalta), de harmadnapra kipattogott az egész teste. Úgy nézet ki, mintha össze vissza csípkedték volna a szúnyogok. Szóval vagy a kacsa, vagy a parlagfű. Merthogy most már annak is szezonja van.

Kacsát nem kap többet, a parlagfűvel pedig nem tudunk mit csinálni..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.