Múlt héten történt az eset, de talán mostanra sikerült annyira lehiggadnom, hogy nem kezd el egyből habzani a szám, ha csak eszembe jut.

Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy milyen emberek vannak a világon, és az még hihetetlenebb, hogy nekem ezekkel az emberekkel kell egy levegőt szívnom.
De kezdem az elején.
 
Mivel Lilkónál bevált a vazelin, ezért újra elkezdtünk a Ligetbe járni, aminek a kisasszony nagyon örül. Múlt kedden is egy szuper sétából indultunk hazafelé, ahová sajnos Apagazdi nem jött velünk, ugyanis annyira sietett, hogy időben hazaérjen, hogy elfelejtett bejönni értünk a Ligetbe. De sebaj, azért így is jó volt.
 
A buszhoz futnunk kellett, de még időben odaértünk, és az utolsó ajtónál vártunk a sorunkra, hogy felszállhassunk. Sokan voltak, ezért utoljára maradtunk. Egy külsőre rendezetten kinéző (de a szakadtságtól csak egy lépésnyire álló) 50-es pasi már a felszállásnál odavakkantott, rém "kulturált" stílusban, hogy: "Szájkosárral jóó?"
 
Nyeltem egy nagyot, és inkább nem szóltam vissza semmit. Szó nélkül felraktam Lilire a szájkosarat, hiszen kötelező. Mivel a busz fék-gáz-fék-gáz, gyakori és erőteljes váltogatását alkalmazva haladt csak előre, ez elég nehézkesen ment, de végül sikerült.
Eleinte az ajtóban álltunk, hogy könnyen le tudjunk lépni, ha vki leszáll, de két megállóval később, már be tudtunk húzódni a sarokba. Ráadásul még a Lili elé is álltam, nehogy vkihez hozzáérjen.
Az Öv utcához érve azonban, készülve a leszálláshoz odaálltunk az ajtóba, addigra már jóval kevesebben voltak, szellősebb volt a hely. Lili a balomon.
Akkor észrevettem, hogy az a "nagyon kedves úriember" szintén ott állt az ajtóban.
Ekkor a busz minden különösebb ok nélkül olyat fékezett, hogy én a kapaszkodás ellenére is kibillentem az egyensúlyomból, Lili pedig óhatatlanul arrébb lépett, hiszen ő még kapaszkodni sem tud.
Erre a csávó belerugott, és elkezdett artikulálatlanul üvölteni velem, hogy ha mégegyszer hozzá ér a kutyám, akkor ez meg az lesz. Nah nekem se kellett több, nem voltam se finom, se nőies, de úgy kikeltem magamból és úgy leosztottam a csávót, hogy köpni-nyelni nem tudott. Azért de, még elkezdett engem is sértegetni, de akkor már nem láttam az idegtől. Nem tudom honnan lettem hirtelen olyan erős, de megmondtam neki: "Ha még egyszer hozzáér a kutyámhoz, kezét-lábát eltöröm, és ledobom a buszról úgy, hogy lába sem éri a földet!"
Nem tudom mit csináltam volna, ha leküld egy pofont, de valószínű ráugrottam volna a fejére, és megtépem. Szerencsére tettlegességre nem került sor, de még órák múlva is puffogtam és mélységesen fel voltam háborodva.
Utána pedig sajnáltam, hogy ennyire elveszítettem a fejem, és lementem annak a parasztnak a szintjére, aki mellesleg nem akart leszállni csak az utat állta el.
 
A Lilinek persze nem lett semmi baja, annyira nem rúgta meg, de attól még hogy képzeli? Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki szereti a kutyákat, ezért nagyon szoktam rá figyelni, hogy lehetőleg senkihez se érjen hozzá. Egy tömött buszon ez nem mindig sikerül, de soha senkit nem nyálazott még össze, nem is olyan típusú kutya. Emelett szófogadó, jámbor, hang nélkül fegyelmezetten teszi meg azt a 6 megállót a Liget és az otthon között.
Arról nem is beszélve, hogy én sem szeretem a büdös, gusztustalan, mocskos, alkoholista embereket a buszon, mégsem rúgok beléjük. (Ez a faszi is szerintem ivott, az IQ-ja pedig max 2-vel volt több egy lábasnál.)
Sajnálom, hogy nem volt ott a Laci, biztos nem fogtam volna vissza, ha esetleg át akarta volna rendezni a csávó arcberendezését.
 
Ez történt velünk, remélem nem kerülünk többször ilyen helyzetbe, mert ilyenkor még az élettől is elmegy a kedvem, és csak erősödik bennem az érzés, hogy a legszívesebben egy erdőben, patak parton, minden lakott területtől távol éljek, hogy még véletlenül se kelljen ilyen gyökér emberekkel találkoznom. :(
 

A bejegyzés trackback címe:

https://rugylika.blog.hu/api/trackback/id/tr982662360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

emes 2011.02.16. 09:50:20

Juci,engem is nagyon érzékenyen érint amikor igaztalanul beszólnak a Panka miatt. Péter szerint túl érzékeny vagyok erre a témára, nem azt kell nézni mit mond,hanem hogy KI mondta.
Néhány ember rosszindulata határtalan...
Nincs mit tenni,mint túllépni ezeken a dolgokon, bármit is szóltál vissza igazad volt!

Hubavizsla · http://hubavizsla.blog.hu 2011.02.16. 22:56:29

Sajnos én azt veszem észre magamon, hogy egyre kevésbé tudok tolerálni... Miért lenne olyan rendellenes kutyásnak lenni, miért kellene mindig nekem nyelnem?! Szerinte a kutyás a "hibás elméjű", szerintem meg az, aki kutya nélkül éli le az életét! Nagy igazság nekem: "Minél több emberrel találkozom, annál jobban szeretem a kutyámat!" Engem is sokszor kap el az "egy erdőben, patak parton, minden lakott területtől távol" érzés... olyankor megnézem a Cimborák nádi szélben filmet és az öreg pákász helyébe képzelem magam... hogy milyen jó neki... Bár a végén csak felgyújtja a nádast egy tolvaj... szóval... most elbizonytalanodtam... de legalább megfoghatja a vasvilláját... Mi meg csak nyelünk...

Lilijuc 2011.02.17. 11:39:16

Köszönöm az egyetértő szavakat, azóta is sokat gondoltam erre az esetre. És én is arra jutottam, mint Hubavizsla: "Minél több emberrel találkozom, annál jobban szeretem a kutyámat!"
És persze Péternek is igaza van, nem mindegy, hogy ki mondja a hülyeséget. Ez a fickó számomra egy senki.
Ennek ellenére sajnos, a lelkem mélyén értem a kutyások és nem kutyások közötti ellentéteket, amit tovább mélyít, hogy nagyon sok felelőtlen kutyás van.Erre mi lehet a megoldás?
süti beállítások módosítása