Tegnap hosszú kihagyás után, végre időben értem haza és ennek örömére gyorsan el is mentünk sétálni! :)

Sötét volt már, mint egy ideje mindig, de ez természetesen nem akadályozott meg minket. Annyira jó volt! Éreztem ahogy kiengedem a fáradt gőzt és friss energiával töltődöm fel. A Lili pedig tök izgatott volt, látszott rajta, hogy ő is nagyon örül. A behívásnál próbálkozott a Gyöngyöm, többször süketnek tette magát, de a séta vége felé szépen minden visszaállt a régi kerékvágásba. Sőt még a Laci is befutott, egész korán, így hármasban is tudtunk még sétálni.

Még a Liget elején összefutottunk egy 5 hónapos staffordshire kiskutyával, aki nagyon kis bújós, hízelkedős kislány volt, emellett pedig egy igazi harcos. :) Jót játszottak Lilivel, a nagy avarban zörögtek-csörögtek és rohangáltak, mint az őrültek. Bár inkább a Lili rohangált, a kis piszok ugyanis, hamar rájött, hogy belső íven várakozni sokkal kényelmesebb és jóval kevesebb energia-befektetéssel jár. :)

Jah és vacsinál nagyon ügyes volt Lilkó, mert már letettem elé a kajáját, de utána még kicseréltem neki a vizét (ehhez ugye be kell mennem a lakásba, szóval nem látom mit csinál). Mikor visszaértem, még mindig vigyázban ülve, de már hosszú nyálcsimbókokat eregetve ült a helyén, nagyon okosan nézett, és alig várta, hogy kiadjam a parancsot: "Tied!"

Persze ez a viselkedés természetes és elvárt, de azért büszke voltam rá, mert nem szoktuk feleslegesen váratni. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.