Lilijuc 2011.02.09. 10:37

Hiperaktív Lilike

Tegnap este átjöttek a barátnőim, és mivel mindketten kutyabolondok (na meg ugye a nagy sétákat pár napja mellőznünk kellett) úgy gondoltam kedvezek egy kicsit a Lilikének, és beengedtem a lakásba.

Szokásos menetrend, nyüzsgött kicsit, levette a labdáját a polcról, azzal járt körbe körbe, majd lefeküdt a pokrócára.

Nem sokkal ezután megjöttek a csajok. Nah akkor kezdődött minden előről. De akkor már nem csak a Lilire kellett megnyugtató hatást gyakorolnom, hanem a lányokra is. :)

Volt kis játék, bomolás (már értem, hogy anyukám miért mondta mindig: "A lakásban nincs labdázás!"), simogatás (persze csak éppenhogy, Lilike nem az a bújós eb), aztán végre mindenki lenyugodott.

Ekkor megérkezett a Heni a táppal (végre, végre végre! minden gond és probléma, fennforgás és kavarás nélkül, IDŐBEN megérkezett minden táp amit rendeltem!), így Lili ismét izgalomba jött és "segített" bepakolni a 10 zsákot.

Ebből 3 egyből a Szomszéd Zolinak ment. Szegénynek régóta fáj a lába, ezért segítettem neki bepakolni, ezalatt Lili tokától bokáig körbenyalta a Zorát (szegényem csipás szemmel épp akkor ébredhetett), megitta a vizét (a nagy izgalomra inni kell!) és felporszívózta a nappalit.

Majd mint aki jól végezte dolgát, felszáguldott a mi lakásunkba és ott folytatta a vibrálást.

Fél óra múlva feljött a Zoli, ugyanis kevesebbet számoltam neki a tápra. Ekkor a Lili ment ki üdvözölni, de ekkor már be is csuktam mögött az ajtót, végre nyugi lett! :)

Ezen nem is sértődött meg, jó idő volt, őrizte a házat, ahogy kell. Sőt miután elmentek a Csajok még egy kört is mentünk a körvasútnál Apagazdi társaságában. Már 9 óra is elmúlt mégis tök jó idő volt. A tappancsára vettem glicerint, olvastam a neten, hogy az megfelelő védelmet adhat a sós út és a hólé ellen. Kár, hogy csak most találtam meg ezt a tippet, mert úgy tűnik bevált. Nem emelgette, sőt szépen terhelte mint a négy lábát. Ráadásul séta után néztem, finom puhák voltak a tappancsai és mind egészségesnek tűnt.

Séta után vacsi, majd jóéjszakát, mint mindig, ám ekkor Lilikéből előbújt a kisördög és egyszemélyes szerenádba kezdett az ajtó előtt. Apám! Az ember a kisujját nyújta, neki meg az egész karom kell, tőből. Kicsit morcin rászóltam, hogy: "Csönd!" És ment egy bumm az ajtóra belülről, ebből pedig már tudta, hogy esélye sincs, így szépen elment lefeküdni.

De a kis nyavajás reggel nem a helyén gubbasztott, hanem Zorcsit a saját helyéről kitúrva, a Szomszéd Zoli ajtaja előtt héderelt.

Zorcsika pedig a kartondoboz kutyaházában szunyált.

Komolyan mondom én ezeket nem értem! Legalább bújnának össze! Mondjuk Zora nem jöhet fel az emeletre (ezt a Zoli tanította neki így), de a kartonboboz kutyaház elég nagy lenne mindkettőjüknek. És különben is, kettejük között, szerintem a Zora a főnök, hogy hagyhatja, hogy az a kis nyavajás belefeküdjön a helyére? Ez mit jelenthet kutyanyelven?

 

A bejegyzés trackback címe:

http://rugylika.blog.hu/api/trackback/id/tr732648715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Chiii · http://lakukac.blogspot.com/ 2011.02.09. 21:38:57

Azt hiszem, Lilinek jó napja volt, talán túl jó is :) Mi mindenesetre jól éreztük magunkat nálatok!

Lilijuc 2011.02.10. 08:07:01

@Chiii: Mindig öröm nekem, ha jöttök, főleg, hogy ilyen "messze" lakunk! :P