Péntek délután beszéltem Katával, sokat segített, hogy végül megfontolt döntést tudjunk hozni kutya ügyben.

És felajánlotta, hogy szombaton, ha van kedvünk, kísérjük el őt a lovához.

Aznap suliba kellett mennem és előadást kellett tartanom az egyik csoport társammal. Ahogy végeztünk, én gyorsan elindultam haza, és kb. dél körül Kata jött értünk.

Lilikutya teljesen be volt sózva, pontosan tudja, hogy mikor megyünk olyan helyre ahová ő is jöhet. Ha csak megcsörren a kutyázós gatyám övének a csattja, akkor ő már nagy sóhajtózások és picsogások közepette elkezd nyújtózkodni, és láb alatt lenni.

Ez most sem volt másként.

A hangulat akkor hágott a tetőfokára, mikor felfedezte, hogy Pötyi is ott van, akkor aztán nem lehetett bírni vele. Gyorsan bezsuppoltuk a csomagtartóba Pötyi mellé, és elindultunk. (Pötyi eleinte mindig morog rá, de az is csak hiszti, nem bántaná. Egész egyszerűen az idegeire megy a Lili a nagy örömködésével. Ha már lenyugodott, akkor jól el vannak.)

Legalább másfél óra volt az út míg odaértünk a lovardához (az istennek nem bírom megjegyezni, hogy hol is van pontosan ez a lovarda, de azt tudom, hogy Érd után, és az M7-esen kell menni, majd egy benzinkútnál lekanyarodni), de a környezet mindenért kárpótolt és teljesen lenyűgözött.

Bármerre néztem, nagy zöld mezők, egy-egy szántás, dombok, végtelen csend és nyugalom. Gyönyörű napunk volt, szikrázó napsütés, és jó idő. Álmaimban egy ilyen helyre képzelném el a házunkat, és a hozzá tartozó udvart.

Lovaglás előtt sétáltunk egy nagyot, ami nekem külön öröm volt, de Lili is végig vigyorgott. És annyira szépen csillogott a bundáján a nap! Nagyon jól néz most ki, majd kicsattan. Igazi stramm kutyus!

Miután visszaértünk a lovardához, Kata elkezdte felszerszámozni a lovát. Én néha segítettem neki, de inkább csak tébláboltam körülötte. A Lili nagyon jól viselkedett és én nagyon büszke voltam rá. Többször meg akarta puszilgatni Pacókámat, aki egész jól viselte ezeket a próbálkozásokat. Ilyenkor Lili a két hátsó lábára állt, és megpróbálta orron nyalogatni a lovat. (Néha sikerült.) Ahhoz képest, hogy eddig teljesen be volt szarva, ha lovat látott, most nagyon ügyesen viselkedett.

Bár sétából visszafelé jövet, egy külső karámban tartott lóhoz oda akart rohanni, de rászóltunk, és a villanypásztor még nyomatékot is adott a szavamnak.

Természetesen a lószart többször megkóstolta, de Kata szerint amiatt nem kell aggódni, mert nagyrészt emésztetlen szénát tartalmaz.

Este 6 körül értünk haza, és bár alig csináltunk vmit, a levegő és a séta megtette jótékony hatását, a kocsiban már alig bírtam nyitva tartani a szememet. Lili nem is próbálkozott, aludt szépen, és ami a legszuperebb, teljes csöndben!

Szuper napunk volt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.