Már napokkal ezelőtt, teljes eksztázisban vártam az újabb vizslatúrát, aminek több oka is volt.

Egyrészt jó időt ígértek, és ha együtt tudunk menni kirándulni a kis családunkkal, akkor az nekem mindig öröm.

Másrészt tudtam, hogy a vizslafórumos ismerősökkel is össze fogok futni.

Harmadrészt pedig, Katáék is jöttek Pötyivel, ami külön öröm, mert sosem fogom tudni nekik eléggé megköszönni a Lilit.

Vmit a Lili is érzett, mert folyamatosan nyivákolt, és nem akart lenyugodni, hiába szóltunk rá. Aztán mikor megérkeztek értünk Katáék, és meglátta a Pötyit, hát akkor aztán alig lehetett megállítani. Egyből beugrott Pötyi mellé a csomagtartóba, és azzal a lendülettel tokától bokáig azonnal körbe is nyalta. Mindezt őrült farok és test csóválás közepette.

Pötyi ezt mérsékelt lelkesedéssel tűrte, hörögve morgott a Lilire, hogy hagyja már békén, de Kata szerint ez csak hiszti volt, ugyanis még csak véletlenül sem kapott oda a Lilinek. :)

Pötyi amúgy a túra teljes időtartama alatt visszafogottan viselkedett, igazi öreg hölgyként, aki nem érti, hogy mit kell így ugrabugrálni. Ha más kutyák megkörnyékezték, azonnal elhajtotta őket (és szót is fogadtak neki), de ahogy Lili meghallotta, hogy vmilyen hangot kiad, odament hozzá (bárhol is volt) és jól körbenyalogatta. Ezt szintén nem tűrte jól Pötyike, de nem sok választása lévén hagyta. Nem akarom túl misztifikálni, de látszott, hogy köztük másmilyen a viszony. Nem állítom, hogy anya-lánya, de az tény, hogy Pöttyer sokkal több mindent (mondhatni mindent) elnézett a Lilinek, míg a többi kis bohócnak, kortól függetlenül, semmit.

Nagyon büszke voltam a kiskutyánkra, mert nagyon nagyon jól vislekedett. Szépen játszott, rohangált más kutyákkal, mindig megvárt minket, és  a sok inger ellenére is szófogadó volt.

Viszont volt egy nőci, akit majdnem kupán vágtam. Kb az első pihenőnél, elővett vmi szaros nápolyit vagy kekszet, és elkezdte etetni a kutyákat. Persze odamentem és szóltam neki, hogy a miénknek ne adjon. Erre olyan idióta dumával jött, hogy de hát ő csak azoknak a kutyáknak adott, akik éhesek voltak. Mondtam neki, hogy biztos lehet benne, hogy az enyém nem éhes, de még ha az is lenne, ne etesse, különben is allergiás. Erre azt bírta válaszolni, hogy hát nem mondta a kutya, hogy allergiás.. Hát azt hittem leverek neki egyet, minden önuralmamra szükség volt látszólagos higgadtságom megőrzése érdekében.

Fogok is írni a vizslatúrásoknak egy javaslatot, hogy foglaljuk már össze néhány pontban a kulturált vizslatúrázás szabályait. Aminek mondjuk a kezdő passzusa lehetne, hogy más kutyáját, a gazdi engedélye nélkül NEM etetem!

A 7 km az emelkedőknél nehezebben ment, de összességében kényelmes séta volt. Hazafelé pedig megálltunk a Daubnernél, és megajándékoztuk magunkat néhány szelet sütivel. :D

A Lili is kapott pár fincsi falatot, de ő csak otthon. Laci ugyanis vacsit főzött és jutott neki is egy két lepattanó. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.