Az előző hét izgalmai után a hétvége sem alakulhatott másképpen. :) A barátaink esüvőjére voltunk hivatalosak, ahol vééégre elkaptam a menyasszonyi csokrot! Nagyon örültem neki, és a Laci is, bár szegényemnek kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy hol landolt a csokor.

Már szombat reggel is nyűgösen kelt, de a nap folyamán egyre szarabbul lett. A levesnél már végleg feladta, és az étterem feletti szobában lepihent. Elég ha annyit mondok, őt is bedarálta a fosós vírus... :(

Lili már teljesen jól van, a harapásnak is alig van nyoma. Pénteken kimentünk a Ligetbe, de nem futottunk össze azzal a nővel. Viszont találkoztunk másokkal akik már ismerik őket, és hát mit mondjak nincs jó hírük. Állítólag sosem szól rá a nő a kutyára, és nem bír vele. Fasza.. (A fényképet és a számlát azóta a kutyás táskába bekészítve magunknál tartjuk.)

Viszont úgy érzem a Lilit lelkileg egyáltalán nem viselte meg az eset. Ennek nagyon örülök, nem örültem volna, ha egy ideges, félős kutya válik belőle, és hát az neki sem lett volna jó.

Engem jobban megviselt a dolog, a Lili egyetlen nyikkanására is a torkomba ugrik a gyomrom, és megemelkedik az adrenalin szintem. De ezt semmiképpen nem továbbítom a Lilire, nehogy aztán miattam romoljon el az a csodálatos kis egyénisége.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.